Leslie Waller: A pénzember

"Ahogy befordult a sarkon, ahonnan már látszott Burns házának kapuelőtetője, Palmer megállt egy pillanatra, és a fényes, fehér téglás falnak dőlt, arcán érezte az érdes felületet. Azon gondolkodott, hogyan tudna még egy lépést tenni.
Néhány száz lábnyira előtte, egy korlát mögött zúgott az East River Drive forgalma, azon túl pedig maga a folyó rohant. Erezte az óceán, a nedvesség és az összetett légszenny enyhén pézsmaillatú keverékét.
Emlékezett, hogy volt már ennyire összekavart, mint most, de még soha nem volt ekkora szüksége tiszta, józan fejre. Érezte, hogy sohasem lesz képes Burns manővereit túlszárnyalni. Ez az ember egy mesterkonspirátor, amiben nemcsak az agya vesz részt, hanem az intrikába vetett öröme is. Palmer rájött, hogy ő csak egy amatőr, de az amatőrök játékszeretete nélkül. Dolgozó ember módjára, nyögvenyelősen, de elég jól konspirál, ha nagyon kényszerítik rá. De életében semmi se késztette arra, hogy a cselszövéshez természetesen, majdnem igényszerűen viszonyuljon.
Ahogy eszét összeszedve ott állt, arra gondolt, a tudósok feltételezik, hogy lehetnek a Földétől különböző atmoszférájú bolygók is. Annak a bolygónak a lakói esetleg a metánt szívják olyan természetességgel, mint ahogy a földlakók a levegőt. A fojtogató füst a földi kutatóknak veszélyesen idegen lenne, mint ahogy a New York-i intrikus atmoszféra is idegen eleinte egy másik városból jött embernek.
De a legtöbben megtanulnak itt is lélegezni, gondolta Palmer. Élnek és virágoznak.
így mélázva besétált Burns házába. Ahogy felfelé ment a lifttel, óvatosan megközelítette a Virginia által mondott dolgokat, de csak óvatosan, mert tudta, mennyit árthatnak tiszta ítélőképességének. Mire Burns szintjére ért, egyfajta kellemetlen békét kötött Virginiával, legalábbis elméletben, azáltal, hogy azt mondta magának: Virginia holnap vagy azután másképp fog érezni, és döntése nem lehet végleges.
Majd beszél vele délelőtt. A dolgok meg fognak változni.
Burns nem várta az ajtóban. Ehelyett tárva-nyitva volt, és amikor Palmer becsöngetett, hallotta Burns érthetetlen kiáltását odabentről. Palmer besétált, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Remek időzítés, baby! - kiáltotta Burns. - A kaja épp most jött meg.
Palmer beleszimatolt a levegőbe, levette a kalapját és a kabátját."