Lévay József (ford.): Burns Róbert költeményei

"Az a figyelem és kitüntetés, melylyel öt a főváros legelső körei fogadták, bárkinek fejét is megzavarhatta volna, nemhogy egy ifjú kópzelgö és szenvedélyes vidéki költőét. Valóságos divattá lett ő ama körökben. Sokáig nem ébredett annak tudatára, hogy csakugyan divat, melynek virágzási ideje nagyon rövid. Egyik ünnepeltetés a másikat érte, egyik estély a másikat, melyeknek mindig ö volt a központja. Egy ily fényes lakomán a háziűr (Burnet) bájos leánya virágkoszorús kehelyben nyújtotta neki a finom italt. Különösen a hölgyek rajongtak utána. Egész lénye újdonság ingerével bírt elöttök. Megtermett, magas, vállas földmives ifjú; a kit jelentős arcz, beszédes nagy fekete szemek, tömött barna göndör fürtök fölötte érdekes jelenséggé tettek. A mivelt nagyvilági társadalomban eredeti tüneményként jelent meg az egyszerű természet kebeléről ide vetődött paraszt ifjú, a kit a géniusz fénye világított meg s a költői hírnév szárnya emelt. Külső viselete is a fővárositól elütő valami különös volt. A jobb módú vidéki földművesek tisztességes kékbéli öltözetét viselte; csizmában járt s rendkívüli alkalmakra szarvasbörnadrágot húzott. El voltak ragadtatva hevülö érzelmeitől, előadása kellemétöl, szikrázó szellemi élénkségétől. GOEDON herczegnö csodálattal volt eltelve lángelméje iránt, s örömest fogadta el karját, midőn a társalgó teremből az étterembe vonultak. — Följegyezték, hogy egyik előkelő hölgy szerelmével is megajándékozta volna a dicsőítés verőfényében úszó költőt."