Lindner László: A Loire völgye

"Évezredünk elején - a Karoling birodalom széthullásakor, a központi hatalom meggyengülésével - feudális anarchia keletkezett, mind nagyobb hatalomra tettek szert a hűbérurak, különösen pedig Blois, illetve Anjou grófjai. Ezek állandóan hadakoztak egymással, csatáik története könyvünknek szinte valamennyi fejezetén végigvonul. Anjou leghatalmasabb grófja, Foulques Nerra, akinek ingatag jelleme a vadság és bűnbánat szélsőséges ötvözete volt, tulajdonképpen egész birodalmat teremtett. Vezeklései alkalmából fogadalmi adományként számos tornyot emeltetett, templomot és kolostort alapított. Ő a Loire völgye korai történetének legjelentősebb alakja. Anjou grófjainak sorában a következő kiemelkedő személyiség a XII. században II. Plantagenet Henrik volt, aki Anglia királya is lett. Aquitániai Eleonórával kötött házassága - az ezzel járó örökrész-átcsatolások miatt - döntő módon befolyásolta nemcsak a Loire-völgy, de egész Franciaország történelmét. II. Henrik óriási hatalomra tett szert, de „családi" háborúskodásai, amelyekben fiai, Földnélküli János és Oroszlánszívű Richárd hol mellette, hol pedig szemben álltak vele, végül is oda vezettek, hogy a szerény hatalommal rendelkező Capeting uralkodó, a polgárságra is támaszkodó II. Fülöp Ágost francia király, a XIII. század elején megszüntette a Plantagenet-k befolyását francia földön. IX. Szent Lajos pedig ezt követően bátyjának, Károlynak juttatta Anjout, s ezzel a pefszonálunióval gyakorlatilag a koronához csatolta a grófságot, a későbbi hercegséget.
Súlyos időket vészelt át az ország a XIV-XV. században, a gazdag Flandria megszerzéséért folyó százéves háború (I340-I453) idején. Az angol gyapjút feldolgozó Flandriát természetesen az angolok támogatták és sorra foglalták el a francia területeket, amelyeknek felszabadítását egy Domrémyből érkező fiatal parasztlány, Jeanne d'Arc, az „oríeans-i szűz" kezdte meg. A francia történelemnek ez a rendkívül érdekes epizódja, amely 1429-ben játszódott le, teljes egészében a Loirs völgyéhez fűződik. Számos hely idézi fel e vidéken a május 7-8-i orléans-i csata előzményeit, lefolyását, majd a következő győzelmes ütközeteket mindaddig, amíg a szűz július 1-én, pontosan négy hónappal azután, hogy Giennél a Loire völgyébe érkezett, a Valois családból származó VII. Károllyal - aki az orléans-i csatáról érkező híreket már Loches-ban várta meg - a reimsi koronázásra indult. A következő esztendőkben az ország teljes felszabadításából szerepet vállalt Aragóniái Jolán, Anjou hercegnő is, akinek fia, a „jó" René király - a XV. században - utolsó hercege volt Anjounak. Halála után a tartományt végleg a koronához csatolták."