Logu, Giuseppe de-Abis, Mario: A velencei festészet fénykora

"Würzburgban a Greifenklau család számára festette a főlépcsőház küklopszi mennyezetét a négy földrész ábrázolásával, és a díszterem freskóit Barbarossa életének eseményeivel. A madridi királyi palotában 1762—74 között készült freskó több ezer négyzetméteres felület: a művész, a tér feltétlen ura és mindenható megsokszorozója, herkulesi erőfeszítéssel alkotott remekművet (38. kép).
Híres freskóin már egybeolvadnak a trombiták és a kürtök harsogásával az orgona zúgó hangjai és az emberi hangok magasztos kórusa. A világ részeit látjuk, az aranyos Ázsiát, a bronzos Amerikát, az ébenfa- és elefántcsontszínű Afrikát; elénk lépnek az állat- és növényvilág mintapéldányai, a heraldikai funkciót betöltő elefántok és oroszlánok, a Pegazus és a Buce-falus, a különböző istenségek, mint Neptunus és Amphitrite, Aiolosz, Ámor, Venus, Adonisz, a Nap, amelyek mind válaszolnak a demiurgosz hívó szavára. És feltűnnek légionáriusok, lovagok, vadállatokkal küzdő gladiátorok, kalmárok, fejedelmek, zsoldosvezérek, követek, hajósok, hősök, zenészek és szentek, mind drága köntösben, fegyverrel és vértben, cs úgy mozognak, mint egy csillagrendszer égitestjei, mint a festészet legnagyobb stratégájának harcosai. A távlat, a fény és a szín felsőfokban tombol (39. kép).
Később mindezt „ünneplő retorika"-nak avagy hízelgő udvaronci hitvédelemnek tartották. Tiepolo átélte fénykora hanyatlását, és jóllehet tudatában volt önnön értékének, mélabúsan érzékelte tekintélye csökkenését. Elment Spanyolhonba, úgy hívták oda, és úgy tisztelték ott, mint egy fejedelmet, de élete végén már könyörögnie kellett munkáért. A király személye és kedve változása, az udvari gyóntató intrikái, a fagyos neoklasszikus elmélet polémiája — ezek idézték elő Tiepolo mellőzöttségét. Madridban halt meg 177o-ben.
Tiepolo művészetének elterjedése és nyomon követhető örökségének kérdése azonban igen bonyolult. Követőinek nagy részét a feledés homálya hordja, és csak a mester fia, Gian Domenico menekült meg ettől a sorstól, mégpedig úgy, hogy kiszabadította magát atyja hatása alól."