Lőrincz István: Istennel kezdeni - Dedikált!

"El lehet esni egy lépcsőfoknál, meg lehet botlani egy kőben, de el lehet esni erkölcsi, lelki értelemben is. A Szentírás azt tanítja, hogy a legsúlyosabb, amikor Jézus Krisztusban botránkozom meg. Milyen mélysége ez a bűnnek, hogy nemcsak a legrosszabban esünk el, hanem Isten Fiában. Aki Jézus mellett a maga igazságával, önelégültségével áll meg, az biztos el fog bukni. Aki úgy gondolja, Jézus mellett meg tud állni, annak bukása nagyon hamar bekövetkezik. Simeon is erről szól, amikor a gyermek Jézust karjaira veszi, hogy Ő vettetik sokak elestére és feltámadására Izraelben. A különös ebben az, hogy aki áll, az elesik, aki pedig el van esve, felemeltetik. Az igehirdetés mindig az elesők és felkelők két nagy csoportjára osztja az embereket. Sokak számára Ő jel lesz, akinek ellene állnak, mások számára, pedig megtartás kősziklája. A nagy kérdés az, hogy én melyik csoportba tartozom. A kereszt evangéliuma mindig is botránkoztató marad a bűnös szív számára, mert ez a szív mindent akar, csak épp megaláz-kodni és bűnbánatot tartani nem tud. Ezért az a legboldogabb, aki Jézusban meg nem botránkozik, hanem alázattal meghajol Előtte, hogy a kegyelem ereje felemelje és újjá tegye.
Az elesés, a botránkozás nem csak a hitetlenek sorsa lehet. A Szentírásban azt is látjuk, hogy Isten népe is sokszor elbukott. De az ő életében ott a kegyelem, és ez ilyen esetben azt jelenti, hogy fel lehet kelni. El lehet esni a bűnben és fel lehet kelni kegyelemben. Csak épp ragadjuk meg a kegyelmet. Ézsau és sokan mások azonban megvetették, és örökre elvesztek. Isten gyermekének elesése sokkal rettenetesebb, mint a hitetlen emberé. Ez Neki is sokkal jobban fáj. Hát nem jobban fáj az, ha az én gyermekem esik el, mint az idegené? A hívő ember bűne utálatosabb és Isten is keményebben bünteti azt. Látjuk ezt Jónás esetében is. Egész biztos, hogy nem ő volt a legbűnösebb ember azon a hajón, de a vihar mégis miatta tört ki. Mások lophatnak, csalhatnak, megbotránkoztató bűnökben élhetnek és nem történik semmi, de ha Isten gyermeke vetkezik, jön az ítélet. Valaki találóan mondta: Isten mindenkit egyformán szeret, de az övéit szigorúbban szereti.
Isten gyermekének elesése önmaga számára is sokkal fájdalmasabb. Amikor Dávid Joáb figyelmeztetése ellenére, gőg és hatalomvágy által vezéreltetve megszámláltatja a népet, nagyon kétségbe esik bűne következménye láttán. A jó az, hogy Dávid ezek után azt a büntetést választja, hogy essen az Úr kezébe. Tudja, Isten szigorú és megbünteti a bűnt, de azt is tudja, hogy irgalmas és könyörületes. Dávid felvállalja az ítéletet, de úgy, hogy Isten irgalmába kapaszkodik. A Káténkból mi is tudjuk: Isten igazságos, de irgalmas is."