Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - 2014.

"Vagy éppen gyáva volt valami máshoz, nem is az élethez és nem is a halálhoz, nem is a szökéshez, nem is a csaláshoz, nem ahhoz volt gyáva, hogy elvegye Krisztinát tőlem, nem is ahhoz, hogy lemondjon Krisztináról, nem, egyszerűen gyáva volt valamilyen nagyon egyszerű és rendőrileg minősíthető tényhez, melyet megbeszéltek és kiterveltek, ők ketten, feleségem és legjobb barátom? S ez a terv nem sikerült, mert te gyáva voltál?... Ez az, amire szeretnék még egyszer választ az életben. De az elébb nem kérdeztem pontosan, bocsáss meg; ezért vágtam szavadba, mikor láttam, hogy felelni készülsz. Mert ez a felelet nem fontos az emberiség és a világegyetem szempontjából, de fontos az én számomra, az egyetlen ember számára, aki mégis szeretné tudni a végén, mikor már por és hamu az, aki egyszer gyávasággal vádolt téged: mégis szeretné tudni, mi az, amihez gyáva voltál? Mert az igazságot tudom, ha ez a válasz tesz pontot kérdéseim végére, és semmit nem tudok, ha nem ismerem teljes bizonyossággal ezt a részletkérdést. Minden és semmi között élek negyvenegy éve, s nincs ember, aki segíthetne, csak te. S így nem szeretnék meghalni. Akkor már jobb és emberhez méltóbb lenne, ha te negyvenegy év előtt nem vagy gyáva, mint Krisztina megállapította; igen, emberségesebb lenne, ha egy golyó elintézi azt, amit az idő nem tudott elintézni: a kételyt, hogy ti összefogtatok ellenem a gyilkosságra, melyet te végül gyáva voltál végrehajtani? Ezt szeretném még tudni. Minden más csak szó, hazug képzetek: csalás, szerelem, ármány, barátság, minden elhalványodik e kérdés világító ereje előtt, sápadt lesz, mint a halottak és a festett képek, ha az idő árnyai elborítják az alakokat. Semmi nem érdekel már, nem akarok választ kettőtök kapcsolatainak igazi természetére, nem akarom már tudni a részleteket, nem érdekel a „miért" és a „hogyan"? Két ember, egy férfi és egy nő között végül mindig oly szánalmasan egyforma a „miért" és a „hogyan" ... Megvetnivalóan egyszerű képlet ez. Mindig azért és úgy, mert éppen lehetett és megtörtént, ennyi az igazság. Nem érdemes firtatni a részleteket a végén. De a lényeget, az igazságot érdemes és kell is firtatni, mert különben miért éltem? Miért viseltem el ezt a negyvenegy évet?"