Budapest, 2010. Duna International, 136 p. kiadói papírborítóban, jó állapotban.
A GYÓGYNÖVÉNYEK HASZNÁLATA ÉS ÖSSZEÁLLÍTÁSA
Teakeverékeknél nincs arra szükség, hogy ön bármiféle megszorításnak alávesse magát, még akkor sem, ha az alkalmazott gyógynövények a legkülönfélébb betegségeket gyógyítják. Gyógyfüveink nem konkurensei egymásnak, hatásukat tehát nem ellentétesen fejtik ki akkor sem, ha egyidejűleg fogyasztják őket. Az ajánlott teamennyiségek sem kizárólagos érvényűek, ha tudjuk, hogy a vesének naponta kb. két liter folyadékra van szüksége. Ám csak ezért nagy mennyiségű gyógyteát inni — ez a másik kerülendő véglet.
A gyógynövényeket mértékkel kell használni. Több gyógyfű a teában, kád- vagy ülőfürdőben nem jelent gyorsabb j avulást. Sokkal fontosabb az a változás, amit a gyógyfüveink gyógyhatására való érzelmi ráhangolódásuk jelent. Foglalkozzanak többet a testükkel, figyeljenek magukba befelé, nyíljanak meg a gyógyító hatásnak ahelyett, hogy testileg és lelkileg teljesen hagynák eluralkodni magukon a betegségeket. Belső, érzelmi tartásuk ugyanolyan fontos a terápiás eredményhez, mint a gyógynövények helyes adagolása és alkalmazása. A receptek súlyadatai mindig szárított gyógynövényekre vonatkoznak, amelyek patikákban, gyógynövényboltokban és reformházakban vásárolhatóak meg. Aki veszi magának a fáradtságot, hogy friss gyógyfüveket gyűjtsön - melyek gyógyereje túltesz a szárítottakén -, a teáskanálban megadott adagolás helyett annyi friss gyógyfüvet vegyen, amennyit egy kéz ujjai képesek összefogni. Itt nem játszik szerepet, hogy egy nagyobb kéz pár levéllel többet tud megragídni.
Sokkal fontosabb az elkészítési utasítások pontos követése. A tea leforrázásánál soha ne forraljuk fel a gyógyfüvet, mert eközben minden hatóanyaga megsemmisül. Egy kád- vagy ülőfürdőhöz feltétlenül hozzátartozik az azt követő izzadás, ami szavatolja a célul kitűzött terápiás eredményt.