Mario Puzo: A Család

"1492. április 6-án a Sixtus-kápolna nagytermében - a betolakodók távol tartása és a külső befolyás elhárítása érdekében svájci gárdisták, római nemesek és külföldi követek karéjában - összeült a bíborosi kollégium, hogy hozzálásson az új pápa megválasztásához.
Mihelyt Ince pápa meghalt, á hagyománynak megfelelően az egyház összes legfelsőbb vezetője, a szent- kolégium mind a huszonhárom tagja összegyűlt, hogy megválassza az Isten-embert, a Kulcsok őrét, Szent Péter utódját, Krisztus földi helytartóját. Feladata nemcsak az lesz, hogy a római katolikus anyaszentegyház szellemi vezetője legyen, hanem az is, hogy a Pápai Állam fölött világi hatalmat gyakcroljon. Éppen ezért rendkívüli intelligencia kell hogy jellemezze, képesnek kell lennie emberek és hadseregek vezetésére, és magas fokú tárgyalókészségre is szüksége van, hogy mind az itáliai városállamok uraival, mind a külföldi királyokkal és hercegekkel előnyös megállapodásokra juthasson.
A pápai szent tiara hatalmas vagyonnal kecsegtetett, egyszersmind azonban azzal a felelősséggel is járt, hogy viselője vagy egyesíti, vagy tovább morzsolja az itáliai félsziget központi részét alkotó városállamok és tartományok kusza konglomerátumát, így tehát még azelőtt, hogy Ince pápa meghalt volna, a pápai hatalomra esélyes bíborosokat az érdekkörükbe tartozó méltóságok támogatásukról és fíltétlen hűségükről biztosították.
A pápaságra pályázó bíborosok közül érdemben csak néhánnyal kellett számolni: ilyen volt a milánói Ascanio Sforza, a velencei Cibo, a nápolyi Della Roveré és a. valenciai Borgia. Rodrigo Borgia azonban külföldi volt - spanyol egyházi támogatókkal — , esélyei így elég mérsékeltek voltak. Hátránya leginkább abból adódott, hogy katalánnak tekintették, s noha neve a spanyol „Borja" helyett immár az olaszos „Borgia" volt, a régi római családok e névváltoztatás ellenére sem fogadták el."