Mary Gordon Watson-Russel Lyon-Sue Montgomery: Lovak - Tartás és gondozás - Lovaglási technikák - Fajták

A szabad természetben a lovak és a pónik mindig is csoportokban és csapatokban éltek, amelyek nagysága a takarmánykínálattól és a táj adottságaitól függően változott. A ló mint legelő' állat mindig mozgásban van: keresi a táplálékot és a vizet. Ráadásul mint potenciális zsákmányállatnak kiválóan fejlettek az érzékszervei (lásd a 30-32. és 34-35. oldalt), úgyhogy a fenyegető' veszedelemre gyorsan képes reagálni. Állandó ébersége a lovat szenzibilis állattá teszi, amely bármire idegesen reagál, és köny-nyen izgalomba jön. A nehéz testű hidegvérűek nyugodtabbak: méné külési ösztönük kevésbé kifejezett, mint a melegvérűeké.

CSAPATÖSZTÖN

A csapatösztön mélyen gyökerezik a lóban. Akkor érzi magát jól és biztonságban, ha nagy csoportokban él, például lovaglóiskolákban vagy versenyistállókban. Ha egy állatot kiemelünk a csoportból, bizonytalanul érzi magát, és csak kelletlenül hagyja el egyedül az istállót. Ez a csapatösztön még azokban a lovakban is kifejló'dik, amelyek sohasem éltek csapatkötelékben, ezek is örülnek, ha más lovakkal találkoznak. A lovak szívesen futnak fajtársaikkal együtt, és ilyenkor kiélik menekülési ösztönüket: ez az a viselkedésmód, amelyet tudatosan kihasználnak a lóversenyeken. Csoportban - például akadályfutáskor - a lovak sokkal könnyebben ugranak, mint ha egyénileg várják el tőlük ugyanezt. Ezt a csapatösztönt használják ki akkor is, amikor fiatal lovak előtt egy tapasztalt idősebb állatot ugratnak. A ló mindig hazatalál egyedül is. A legtöbb állat számára az istálló valódi csapatpótlék: biztonságot, takarmányt jé lent, és esetleg más lovak társaságát is. Ha tudjuk, hogy a csapat milyen fontos a ló számára, kezünkben van a lovak viselkedésének megértéséhez a kulcs.