Budapest, 1988. Sport Kiadó, 213 oldal, 68 szövegközti ábrával illusztrálva, kiadói egészvászon kötésben, korrekt, jó állapotban.
"A déznai vár
Római és prehisztorikus népek erődítménye lehetett, a honfoglaláskor az itteni gyepűvonal székelyei szállták meg. A kőből épült várat 1381-ben említik, 1387-től a Losonczy családé. 1565-ben az őrség János Zsigmondnak esküdött hűséget, de 1574-ben a, török elfoglalta. 1596-ban visszaveszik, de 1658-ban újból a török van benne. Közben Kornis Zsigmond volt a tulajdonosa.
A várhoz 51 helység tartozott. Közismert legendája, hogy a Jenői pasa ide gyűjtötte össze a környék szüzeit, akik inkább a "halált választva, felrobbantották a várat. 1693-ban, amikor, magyar kézre került, már romos állapotban volt. 1802-ben a váradi Török család kapta meg, a környékbeli vasműveket ők fejlesztették ki.
Czárán a következőket írja: „.. .meg lehet itt a váradi Török családnak festői fekvésű halastavát, a felülről belé tekintő várromot, a várhegy fantasztikus sziklacsoportjait koszorúba fűző Jókai utat is 2 1/2—3 óra alatt tekinteni." Szerényen elhallgatja, hogy az utakat saját költségén építtette!
Ma a moteltől a kék kereszt jelzésű ösvényen lehet a romhoz felmászni, mely a török idők viszontagságai és az idő vasfoga által elemésztve bizony szomorú látvány. A donjon és falövezeteinek maradványai mégis bizonyítják, hogy valaha igen jelentős erősség volt. A várromokból szép kilátás van a környékre.
A neoklasszikus kúriát már 1565-ben egy erődített kastély előzte meg. Már a XIII. században állt egy román stílusú katolikus templom. Erre épült a jelenlegi fa boltozatú ortodox templom, melyben XVII—XVIII. századi, bizánci stílusú freskók is vannak.
Dézna felett a völgy mind jobban összeszűkül, itt már mészkővidéken járunk, az eddig trachit kőzetek helyett. A Sebes-patak most már alhavasi jellegű, feljebb a nép Moneasa—Monyászai-pataknak hívja. Egy völgy-tágulatban elérjük Ravnát, a környékbeli fatermelés egyik központját, erdei utak hálózatával. Ismét összeszorul a völgy, l km után a sziklás szakadékvölgy ismét kitágul: a következő tágulat már Moneasa (Menyháza, Monyásza) községnek ad helyet. Itt van az egész völgyben az egyetlen katolikus templom. Közelében, a bal oldali hegyoldalban nagy fenyőket látunk. Itt, a katolikus (magyar) temetőben van Czárán Gyula sírja. A fekete márvány kereszt felirata: „Csak az halt meg, akit elfelejtenek?"