Molnár László Miklós: A híres vadnyugat. 220 fotóval, 10 rajzos térképpel

„Minden ember feleségének védelmét íratlan törvény biztosította. Egy férfi sem gondolt arra, hogy hozzányúljon egy tisztességes asszonyhoz, és ezt az íratlan törvényt olyan szigorúan betartották, hogy egy nő nyugodtan éjszakázhatott idegen férfival egy tető alatt, mégsem gondolt senki pletykára!"
Egy nő erényeit, hűségét kétségbe vonni csak pisztollyal megtorolható sértésnek számított. A férfit, aki nem állt ki egy hölgy tisztességének védelmében, még akkor is gyávának és megvetendőnek tartották, ha nyilvánvaló volt, hogy nincs miért kiállnia.
A határvidék kusza, rendezetlen világában élő nők tehát szabadnak és erősnek érezték magukat ahhoz, hogy bárhová menjenek, és bármit csináljanak, így aztán nincs abban semmi különös, hogy ezek a hirdetések útján szerzett, nemritkán pénzen vásárolt, de a személyes szabadság tudatában élő asszonyok, feleségek és anyák a családon túl képesek voltak a tágabb közösségek arculatának formálására is.
Az ismeretlentől való rettegés, a természeti erőkkel, az indiánokkal és banditákkal vívott mindennapos harcok, a nehéz fizikai munka csak a földöntúli boldogság reményében volt elviselhető. A hit és az istenfélelem vezette az embereket, kiváltképp az asszonynépet a gyülekezetek közősségeibe. Ily módon a nők először az egyházi, vallási közösségekben szereztek társadalmi rangot, megbecsülést.
Margaret Mead, a neves amerikai etnológus írja róluk:
„Eltolódás következett be a női tulajdonságok értékelésében . . . egy határszélen élő amerikai asszonynak tudnia kellett hetekig vezetnie egy magányos gazdaságot, fegyelmezni cseperedő gyermekeit, segíteni az arra vetődött idegent, esetleg távol tartani az indiánokat."