Móricz Zsigmond: Erdély I-III.

"Kamuthy megszökött: hol a hízelgő Kamuthy, a gaz áruló: meg nem hal, míg ennek nyakát nem szegi; ha körülment az ország urai közt, egy is nem volt, akinek szemében ne leshetné meg a gonosz árulást...
Megjöttek a követek Kassáról, s ragyogó arccal hozták a jó hírt, bedobolá Forgács Zsigmond a magyar hadakat Tokajba, s máris kész indulni újra Erdélyre. Örömmel vette a fejedelem hívását, s kész jönni a fejedelem segítségére.
Ez is csak gyűlöletet kelt benne, tudná, mit cselekedjen, de nincs kivel elvégeztesse akaratját; mindenben ő maga maga kancellárja nem lehet, s Pécsi Simon, akit maga mellett tart, még tekintély nélkül való ahhoz, hogy öreg aranygombos uraknak parancsoljon ... mit tévő légyen, s hogy szolgáltassa ki magát, a nyomorult Forgácsnak, aki mikor derék haddal jött rá, ugye bizony ló-májra szorult Moldvában, s harmincezer emberéből hétezret vitt haza elnyűtten, rongyosán Kassára, s most ingyen kapja Erdélyt, ővele együtt: mert hogyan lehet ember nélkül megviaskodni azokkal: segítséget hozó hadaktul az Isten őrizzen, nékiek jó lesz, de nem minekünk ...
A lóhúson éhezett urak, Forgáccsal Homonnay György, a kényes úrfi, most fog jóllakni a pecsenyén, amit Báthory Gábor süt nekik s Dóczy András, a részeges csap, aki egy józan szót életében nem mondott meg Czobor Mihály, akivel Kassán Bocskay udvarában összeveszett, hogy nem akart deferálni a Báthory névnek: most ő emelje fel a zászlaját, s meghajtsa előtte a sárkányfogas címert? Vagy Rákóczy Lajos, aki csak azért jön, hogy Erdélyből elrabolja még,»amit lehet, s töltse vele a szerencsi kamarákat... És Thurzó? Thurzó György? mekkora s milyen nagy elégtétel a palatínusnak, hogy aki nem akart előre köszönni neki a hadadi mezőkön, most alázatosan ő kínálja magát, országát, s kézcsókra jő.