Müller Péter: Örömkönyv

"Azért nem adom föl olyan könnyen.
Nem adom föl, hogy értsem anyámat. Nem azért, mert mindenkit gazdaggá tesz, ha a szüleit megérti, és nemcsak azért, mert élettaktikájából sok mindent ösztönösen átvetlem.
És főleg nem azért, mert vallomást akarok tenni, hogy „az én anyukámnál nincs jobb a világon."
Tele van ilyen versekkel a világ.
Főleg anyák napját szokta elborítani ez a vattacukor-ízű áradat. Az ember egy napra infantilis lesz, kitör belőle a hála, és tortákkal, virágcsokrokkal köszöni meg egy asszonynak, hogy föláldozta érte az életét.
Ebben a gyermeki érzéshullámban csak egészen ritkán jutunk el odáig, hogy a felnőtt ember is megszólaljon bennünk s próbáljuk végre megérteni: ki volt az a halhatatlan szellemiség, aki ebben az életünkben az anyánk szerepét játszotta*
És máris benne vagyunk a kérdésem szívében!
Mert azt, hogy mi itt szerepeket játszunk, tőle tanultam.
És sok minden mást is; írás közben gyakran mozgatja a tollamat.
Az ősi tanítások szerint bölcs anyához születni előző életek karmáinak legnagyobb jutalma. Sokféle anya van. Jó és rossz, lágy és rideg, jó szándékú, ügyetlen, önző, okos és butácska, sőt kifejezetten gonosz is - de bölcs anya kevés van.
Ehhez nem elég anyának lenni - ehhez egy sokat tapasztalt, érett lélek kell, áld a mamában öltött testet.
Nekem ilyen „bölcs anyám" volt (nem kamunak, inkább isteni kegyelemnek tartom), s így közelről láttam, hogyan működik egy érett lelkű nő."