Nemeskéri-Kiss Géza: A hivatásos vadász-I.kötet

"A nyulat rendesen keresővadászattal (busirozással) vagy hajtóvadászattal vadásszuk. A hajtóvadászat lehet ismét: 1. Ráhajtás. 2. Körvadászat. 3. Vonalhajtás (stráf). Lesen a nyulat csak az a kocavadász lövi, aki futtában nem találná el. A keresővadászat a legnépszerűbb azért, mert hosszabb szórakozást nyujt és az egész héten a városi iróasztalnál görnyedő embernek vasárnaponkint ez adja a legtöbb üditő testmozgást. Vadtenyésztési szempontból azonban a keresővadászat igen hátrányos, mert ha a nyulak abban a "függőleges alakban járó élőlényben" - az emberben - egy veszedelmes üldözőt ismernek meg, akkor egy idő multán minden ártatlan szántó-vető földmívestől is riadtan fognak menekülni, sohasem nyugszanak meg és egy részük a területről ki is fog vándorolni. Ha ellenben csak egyszer-kétszer egy évben vadásszuk le a területet és az év többi részében puskalövés sem esik a nyulakra, ezek bizalmasokká válnak és nem fognak a határban járó szántó-vetőktől se megriadni. Emellett, a keresővadászatnál mindig több nőstény nyúl kerül terítékre, mint kan, mert - különsen ősz vége felé - a kannyulak annyira éberek, hogy még lőtávolon kívül ugranak fel. A bizalmasabb nőstény-nyulak bevárnak és hátizsákba kerülnek. A vizsla nélkül kereső vadásznak figyelemmel kell lennie arra, hogy éjjel és hajnalban honnan fujt a szél, és amennyire lehetséges, ezt a szélirányt követve vadásszék. A nyúlnak ugyanis szemhéja nincsen, azaz szemei mindig nyitva vannak. A nyúl vackában pihen, de nem alszik lehúnyt szemmel! Miután azonban a szembevágó hideg szél kellemetlen neki, vackát rendesen úgy ássa meg, hogy háttal legyen a szélnek: farát pedig a szél ellen védje meg a barázda, illetőleg a vacok feneke. Ha tehát a vadász ezt szem előtt tartva, szél után vadászik, nagyobb esélye van arra, hogy a vackukban pihenő nyulakat hátulról és nem nyitott szemük felől  közelíti meg, azok kevésbé veszik őt észre és közelebbről kelnek."