O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások

"Ez utóbbiakat már csak azért sem, mert a szólások körébe tartozásuk is fölöttébb kétséges. Erősen megrostáltuk a durva szót vagy szavakat tartalmazó szólásainkat és közmondásainkat is. Valamennyit azonban mégsem hagyhattuk el, mert ezzel egyik jellemző, bár korántsem esztétikus színfoltjától fosztottuk volna meg nyelvünk kifejezéskészletének azt a képét, amelyet gyűjteményünk alapján alkothat magának az olvasó. Arra azonban, hogy az ilyen szólások bántóan kirínak a művelt és az igényes nyelvhasználatból, mindenütt felhívtuk a figyelmet azzal, hogy „durva" minősítéssel láttuk el őket.
Ugyancsak erős válogatással közöl a gyűjtemény argotikus kifejezéseket és olyan közmondásokat, amelyeknek a tartalmával haladó gondolkozású ember nem érthet egyet. Ez utóbbiakat egyrészt azért nem selejteztük ki teljes számban, mert kihagyásuk a valóság meghamisítása lett volna, másrészt pedig azért, mert hisszük: azoknak, akik gyűjteményünket használni fogják, van annyi ítélőképességük, hogy a humánus gondolkozásba ütköző kifejezések vagy éppen hazug közmondások tartalmát nem fogják követendő normának, illetőleg igaznak tekinteni, hanem felismerik, hogy ezek csak a múlt emlékei, túlhaladott, pusztulásra ítélt világnézet elavult vagy elavulóban levő maradványai.
A gyűjteményünkbe felvett szólás- és közmondásanyag másik nagy rétegét a nép nyelvi, illetőleg a nyelvjárási kifejezések alkotják. Ezek összeválogatásában egyrészt azt tekintettük irányadó szempontnak, hogy milyen nagy területen ismerik és használják őket, másrészt azt, hogy mennyire jellemző alkotásai népünk képalkotó fantáziájának. Nem törekedtünk tehát itt sem „teljességre", de a kicsinyítés arányaiban lehetőleg hűek akartunk maradni kifejezéskincsünk egészének a jellegéhez. Ezért olyan nyelvjárási szólásokat és közmondásokat, amelyek elterjedtebbek, gyakoribbak, többet közöltünk, mint viszonylag ritkát.
Különösen a tulajdonnevet tartalmazó és eredetileg helyi adomával kapcsolatos szóláshasonlatokat rostáltuk meg. Kimaradtak például az ilyenek: farba rúgta mint Térjék a pulykát; semmi se, mint Spitzer; spekulál, mint az Ese lova stb. Minthogy ezeknek a legnagyobb részét rendszerint csupán néhány család vagy esetleg egy-két falu lakossága ismeri, és mivel a legtöbbnek az élettartama sem hosszabb egy-egy emberöltőnél, csak a legjellegzetesebbeket és azokat vettük fel közülük, amelyek legalább változataikban nagyobb területen is használatosak, vagy egy-egy sajátos szólásalkoíó szemlélettípust képviselnek. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy bizonyára nem egy esetben azért nincsen meg gyűjteményünkben valamely nyelvjárási szólás vagy közmondás, mert eddig még nem jegyezték fel, nem közölték, tehát nem fordult elő forrásainkban 'és saját gyűjtésünk során sem került elő."