Oláh Sándor: A családi ház kertje

"A földmunkák elvégzése után talajunkat alkalmassá kell tenni a növények ültetésére. Ezt a célt szolgálja az ásás és a forgatás.
Akkor is fel kell ásni a területet, ha előzőleg a talajról leterrneltük a termőföldet. Ilyen esetben a gyep, a virágágyak és cserjecsoportok földjét hantosán felássuk, mielőtt még a termőföldet visszaterítenénk. A laza termőföld ugyancsak laza altalajra kerül, így a gyökerek növekedése és a csapadék beszivárgása akadálytalan. Az ásást és a termőföld visszatérítését összhangban végezzük. Mindig csak annyi területet ássunk fel, amelyre még összetaposás nélkül rá tudjuk teríteni a termőföldet.
Amennyiben a termőföldet nem termeltük le, akkor ásással lazítjuk fel a kert talaját. Az ásás módja attól függ, hogy ősszel, tavasszal vagy nyáron végezzük-e.
Ha ősszel ásunk, a talaj felszínét nem munkáljuk meg. Az ilyen hantos ásás jobban megfogja a havat, könnyebben beszívja az őszi—téli nedvességet, és a téli fagy hatására tavaszra porhanyós, könnyen művelhető talajjá válik. Az őszi ásás a legjobb, mert több csapadékot képes befogadni, mint a tavasszal vagy nyáron ásott terület.
Ha tavasszal ássuk fel a területet, számolnunk kell a szél és a nap szárító hatásával, ezért ne hagyjuk a talaj felületét rögösen, hanem egy-egy szakasz felásása után azonnal gereblyézzük el.
Az ásás során egyenlítjük ki a kisebb talajegyenetlenségeket is.
A jó ásás legalább 25 cm mély, de ha lehetséges, inkább 30 cm-re ássuk fel a talajt. Laza talajon közönséges ásóval elérhetjük a 30 cm-es mélységet, de kötött talajon ilyen esetben már rugós ásót használunk.
Ásáskor szedjünk ki minden idegen anyagot, követ, üveget és korhadó fát a talajból, gyűjtsük össze a cserebogárpajort, mocskospajort, szálanként szedjük ki a tarackgyökereket, folyófüvet."