Ossendowski: Véres napok, cári rabok

"Linievics végre engedett és távirattal azonnal visszarendelte Batianovot, aki azonban nem törődött fölöttese parancsával, hanem folytatta az útját észak felé.
lgy tehát saját belátásunk szerint kellett cselekednünk. A viszonyok ravasz eljárásra kényszerítettek bennünket és főként arra, hogy ne vesztegessük el az időt. Vlaszienkót a legsürgősebben elküldtük a Szungarin áthaladó vasúti híd túlsó felén levő második állomásra azzal a megbízással, hogy ott várja meg Batianov tábornokot és mindent rendezzen el a fogadására. Ugyanekkor elrendeltük, hogy a híd túlsó oldalán egy darabon szedjék föl a síneket, mihelyt Vlaszienko ott keresztül utazott. Mikor Vlaszienko kijelölt helyére ért, újra táviratot küldtem Linievics tábornoknak és nyomatékosan kértem, küldjön ki rögtön egy nagyrangú törzstisztet, aki Batianov tábornokot még útközben utólérje és átadja neki a rögtönös visszatérésre fölszólító parancsot. A helyzet drámaisága talán jobban szembetűnik, ha az események további lefolyását főként Vlaszienko saját szavaival és ama táviratok szövegével mutatom meg, melyeket a pályáról küldött nekünk. Vlaszienko első üzenete így szólt: Itt vagyok, várom Batianovot és az ön parancsait. Erre munkásosztagot küldtünk ki a hídon túl szétrongált pályarész rendbehozatalára. Néhány óra múlva Vlaszienko ezt jelentette: Batianov vonata itt van. Beszélgetek a tábornokkal, aki itt nyugodtan megvárja a pálya rendbehozatalát. A Linievics törzstisztjét hozó vonat félóra múlva érkezik ide. Telefonoztunk a hídnál levő szakaszmérnöknek, vizsgálja meg, vajjon minden rendben van-e és igenlő választ kaptunk tőle. Csaknem ugyanekkor ezt táviratozta Vlaszienko: — Legyetek készen a vendég fogadására. Két óra múlva lokomotivot láttunk közeledni, amelyhez egyetlenegy kocsi volt kapcsolva. Éppen a karbini pályaudvar főkijáratával szemben lökődve megállott."