Budapest, 1991. Park Kiadó, 109 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
990 Ft
"A cselekedet mögött rejlő dinamizmus viszonylag érthető, ha maga a cselekedet bizarr is. Mi lehetne drámaibb, mint hogy valaki benzinnel leönti, majd felgyújtja magát, miközben a köréje gyűlt tömeg tehetetlen elszörnyedéssel bámulja, amint a lángok elemésztenek egy emberi lényt? De hogyan is lehetne meghatározni, mennyire hatásos voltaképpen az ilyen tiltakozási akció? Lehetséges vajon, hogy az ilyen áldozat eléri célját? Sok politikai irányvonal megváltozott vajon, mert ezek a szerencsétlenek elégtek az ügyükért?
Alig hinném. Az Egyesült Államokban a nyolcvanas évek elején egy fiatal munkanélküli úgy tiltakozott a kormány gazdaságpolitikája ellen, hogy felgyújtotta magát egy parkban, de ezzel nem ért el semmit. Rövid hír lett belőle a tévében és az újságokban, egy darabig emlegették, aztán elfelejtették.
Ezek a fanatikus cselekedetek messze meghaladják a józan ész követelményeit; viszonzást pedig jóformán nem kapnak. Különösnek találom, hogy ha valakit bizonyos helyzet szerencsétlenné tesz, fogja magát, és a maga elhatározásából addigi szenvedését meghaladó gyötrelem eszköze lesz. Rossz dolog, ha az ember munkanélküli, de korántsem annyira rossz, mintha halálra égne, vagy, ha túléli a megpróbáltatást, élete végéig nyomorék lesz. Ezt a sorsot semmiféle tiltakozás nem éri meg. Az önmegsemmisítés lehet a végső áldozat, ugyanakkor azonban az ön-hanyagolás teteje. A röpke elégtétel, amelyet a vértanú abból a gondolatból meríthet, hogy mások szánni fogják és szenvedése miatt óriási bűntudatot éreznek — igencsak kérész életű, és nem szolgálja az áldozat által elképzelt látványos célt.
Háborúellenes tiltakozók. A vietnami háború ellen tiltakozó diákok legtöbbje menetelt, kiabált, és transzparenseket vitt. Gyűlésekéi rendeztek, beszédeket tartottak, írtak a képviselőjüknek. Politizálásukhoz egyházi csoportokat is felhasználtak, ily módon és más úton is kifejezték érzéseiket. Ez a csoport ésszerű módon protestált. Nem is kerültek miatta börtönbe, általában nem is szereztek sérüléseket, és nemigen alkalmaztak erőszakot személyek vagy javak ellen."