Paul J. Frost: Elcserélt elmék

"Az utcán lévő fák, bokrok, tárgyak valóságos kódexei voltak régmúlt eseményeknek. Egy snauzer apróhirdetéseket adott fel tüzelő szukáknak, jelezve, hogy fedezést vállal. Egy husky az egész városrészt a saját territóriumának nyilvánította, nemes egyszerűséggel közölte a többiekkel, takarodjanak a városból. Ez természetesen nem vonatkozott a szukákra, csak a kanokra. A vizelete még ki sem hűlt, amikor egy arra járó white terrier felüljelölte. Az általa hagyott üzenetet Tagor így fordította le: senkit ne tévesszenek meg a kis méretei: se a kanokat, se a szukákat.
Egy tüzelő skót juhász szuka azt írta, hogy bár jó hírű házból származik, jólneveltségét tüzelése idejére otthonában hagyta, így csak tisztességtelen szándékú jelentkezőket vár. Ezt az üzenetet Alex többször is elolvasta, s Tagor maga sem hitte, hogy ilyen izgalomba jöhet kevés váladéktól. Sajnos az üzenetet több hete hagyták. Alex azért megpróbálta eltüntetni más kanok elől némi felülvizeléssel.
A város tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb szagokkal. A tenger felől döglött halak és más tengeri élőlények tetemének illata hívogatott. Alex megindult volna arrafelé, de Tagor tudta, hogy fogságának helye is a tengerparton volt. Nem akart visszajutni oda.
Az éttermek földönkívüli illatok misztikus kavalkádját bocsátották ki. Tagor étlap nélkül is fel tudta sorolni, hol főztek marhahúst, hol tálaltak szárnyast. Olyan éhes volt, hogy egy pizzát is befalt volna. Ami-
228
kor gőzölgő emberi ürülék mellett haladtak el, Tagor-nak többször el kellett ismételnie magában, hqgy „fúj". Ennyi értékes fehérjét érezve maga sem tudta hirtelen, miért is „fúj". Végül győzött az emberi előítélet, és Alex szomorúan hagyta ott az ürüléket, bár gondosan megjegyezte a helyét."