Pavel Tsatsouline: A meztelen harcos

Miért folyik olyan élénk vita a harcművésztársadalomban arról, hogy a testsúllyal végzett gyakorlatok jobbak-e mint a súlyzókkal végzettek?

Azért, mert a kérdést, hogy mi biztosítja az ellenállást, összekeveredik azzal, hogy milyen az edzés felépítése - vagyis a sorozatok, ismétlések, pihenőidők, iram stb. mennyisége.
E teljesen értelmetlen vita alapján az erőemelés, illetve a nagy ismétlésszámú, Barbie-súlyzóval végzett tricepszgyakorlatok mind az „erőedzés" félrevezető kategóriájába tartoznak. A „testsúllyal végzett edzés" címke ugyanilyen félrevezető, mivel az egylábas guggolás egy másodperces pihenéssel az alján, illetve a hindu guggolás teljesen más hatással van a testedre. Alma vagy narancs. Az egylábas guggolás hatása sokkal közelebb áll a kétkezes súlyzós guggoláséhoz - csak hogy pontosítsunk: a nagy súllyal és alacsony ismétlésszámmal végzetthez -, mint a magas ismétlésszámmal végzett hindu guggoláshoz.
A lényeg, hogy ne az alapján ítélj, hogy mi biztosítja az ellenállást. Arra a sajátosságra figyelj, amit fejleszteni akarsz. Egy harcosnak például a súlyemelőtől és a hoss-zútávfutótól eltérően különböző típusú erő- és állóképesség keverékére van szüksége.
Ha egy teljesen kikészült erőemelőt látsz a tatamin vagy a ringben, az nem azt jelenti, hogy a súlyzók vagy a nehéz edzés nem valók egy harcosnak. Ezek a dolgok egyszerűen csak egy-egy részét képezik az erő és erőnlét kirakósának (ő pedig valószínűleg elhanyagolta a többi részt, az erő, az állóképesség, a gyakorlat stb. altípusait). A szibériai Jakov Zobnin, a kjokusinkai - a „világ legerősebb karatéja" - nehézsúlyú világbajnoka 227 kilogrammal majdnem olyan mélyre guggol, hogy az bármilyen erőemelő versenyen három fehér lámpás gyakorlat lenne, annak ellenére, hogy a magassága már kosárlabdázó-kategória.