Pénzes Bethen: Terrárium - 1972.

"Ha a tenyészállatok párban vannak, akkor ez az ellenőrzés szempontjából ideális állapot.
Ha netán túl kevés az utódok száma, akkor a nőstényekhez nem célszerű új hímet beállítani, mert ez felesleges veszekedésekhez vezethet. Ügyszintén káros és nem célravezető, ha az elpusztult nőstény helyére újat helyezünk, mert ez is torzsalkodást, harapdálást idéz elő. Csak akkor nem tör ki veszekedés, ha a tenyészetet egy időben más és más állatokból állítjuk össze.
Régi tapasztalat, hogy a verekedések közben megsérült állatok különböző fertőzések következtében előbb-utóbb elpusztulnak. A 3 hetes fiatalokat el kell választanunk az anyáktól. Ezután nemek szerint is osztályoznunk kell őket. Ha a fiatalok korát nem tudjuk, akkor válasszuk el őket, amikor elérik a 10—12 g súlyt. A nemek megkülönböztetése nem a legkönnyebb feladat, mert például a nőstények 5 pár emlőjét szőr borítja. Válogatáskor leghelyesebb a hüvelykujjai kissé hátrafelé megnyomni az állatok végbélnyílása előtt a bőrt. Ilyenkor a hímeken jól felismerhetően előtűnik a here, ha hiányzik, nőstény van a kezünkben. Nagyon helyes a tenyészládára felírni, hogy pontosan mikor állítottuk össze a tenyészpárt vagy a nagyobb létszámú tenyészállományt.
A nőstényekre vonatkozóan célszerű feljegyeznünk, hogy hányszor fialtak, hány utódot hoztak a világra, a felnevelés közbeni elhullásokat, a halva született utódok számát, a tenyészállatok elhullásának okát és az esetleges kannbalizmust.
Minden szaporítás után alaposan tisztítsuk ki az állatok fészkét, ketrecét, terráriumát."