Peter Mayle: Provence-i borbalhé

"Sam lélekben felkészült egy kényelmetlen negyedórára; kinyitotta az étellift ajtaját. Mit is mondott Vial? „Ez a palackok liftje. Nincs turbulencia, a bor nyugodt állapotban érkezik." Sam remélte, hogy ez rá is érvényes lesz.
A palacklift valójában alig volt több, mint egy hosszú doboz, és kézi erővel, a hagyományos kötél és csiga segítségével működött. De igényesen volt megépítve, elég masszívra, hogy fél tucat borosláda súlyát kibírja, és elég magasra, hogy a dobozok egymás tetejére téve, egy rakáson elférjenek benne. Alakja koporsóra emlékeztetett. Sam ezt a gondolatot mindenesetre igyekezett elhessegetni, miközben megragadta a vastag kötelet, és óvatosan bepréselte magát a szűk helyre; megrándult az arca, ahogy a csiga megnyikordult a súlya alatt. Becsukta az ajtót, és vett egy mély lélegzetet. A körülötte lévő sötétség a dugók és áporodott bor enyhén dohos szagát árasztotta, valamelyik, az emeletre vezető út alatt széttört borospalack emlékeként. Sam két keze között lassan, fokozatosan engedni kezdte a kötelet, végtelen óvatossággal eresztve le magát, amíg megérezte a tompa puffanást, mely elárulta, hogy leért a pinceszintre.
Flórian Vial az utolsó simításokat végezte hetykén kunkorodó bajuszán, aztán felment a pincéből a házba felvezető lépcsőn, mindössze kétméternyire elhaladva az ételliftben kuporgó alaktól. Örömmel várta, hogy újra találkozhasson Sophieval, annál is inkább, mivel a nő az imént hívta, hogy közölje, sajnos Sam nem tarthat velük."