Phyllis M. Shaw: Barátkozni jó!

"Ha már sikerül a helyzetet két-három alkalommal szorongás nélkül felidézni, meg lehet próbálkozni egy kicsivel nehezebb szituáció megoldásával. Az eljárás neve képzeletbeli deszenzibilizálás, s miközben tart a kúra, az orvos tanácsokat ad, hogyan küzdjük le szorongásainkat a rendelőn kívül.
Tegyük fel, hogy el kell kéredzkednünk a munkahelyünkről. Lássunk hozzá, amilyen gyorsan csak lehet, előzzük meg a szorongás kialakulását. Koncentráljunk az egyenletes, de nem túl mély lélegzésre. Az irodában a főnökre figyeljünk, vagy a helyiség berendezésére és ne a saját érzéseinkre. Általános tapasztalat, hogy külső dolgokra figyelve kevésbé fogja él az embert a szorongás, míg ha a félelmeinkkel és a tüneteinkkel foglalkozunk, csak tovább rontjuk az állapotunkat. A deszenzibilizálás idején (hat-nyolc kezelés) valószínűleg nap mint nap nehéz feladatokat fogunk kapni, hogy a végén korábban kivihetetlennek tűnő bravúrokra is képesek lehessünk.
Egy másik módszer a képzeletbeli próbatétel. Valaha a betegnek a legsúlyosabb szorongásokat kiváltó helyzeteket kellett elképzelnie és nagy szenvedéseket állt ki. Mostanra rájöttek az orvosok, hogy kevésbé kritikus helyzetek is megteszik, s így jobban kímélik a pácienseket a kezelés alatt. Ennek ellenére ma is akad olyan orvos, aki a régi módon alkalmazza az eljárást, vagyis felszólít arra, hogy féljünk, amennyire csak bírunk. A módszer azért hatásos, mert kikényszeríti azoknak a helyzeteknek az átélését, amelyek elől idáig elmenekültünk, illetve a tartalmukkal nem voltunk tisztában. Például azt kéri az orvos: képzeljük el, hogy a munkatársainkkal együtt töltjük a kávészünetet."