Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut

"Fonyón mindig macinaci volt, kitérdelt, kiült darab. Rettegtünk egymástól, mint mindenki mástól. Egy különösen vidám beszélgetés közben ő mondta azt a végtelenül nagy és szomorú baromságot, amiben aztán évekig hittem: a magány genetikus dolog, amitől egy életen át lehetetlen szabadulni. Amikor kimondta, mintha mellbe vágtak volna; Istenem, milyen pontosan fogalmaz!
Lelki szemeim előtt tüstént meg is jelent egy bazi nagy, ronda vetési varjú mint szimbólum, ami majd végigkíséri az életemet, és amikor elmondtam Fonyónak, csak szomorúan bólogatott, mint aki pontosan tudja, micsoda kín vetési varjúval a vállunkon leélni az életünket.
Szóval volt ez a szárnyas dög mint közös élmény, és nem mertem vígan rikkantani, hogy apafej, hát kergessük ezt a varjút világgá vidám kufircolással, mert hát szemérmes nő nem mond ilyet. Nemhogy kerítettem volna egy frankó kis sörétes puskát, hogy jól farktollon lőjem a hülye állatot, akkor talán most két-három cuki apróság cikcakkozna itt a lábam körül, és hagyhatnám a francba a szakdolgozatot.
Tisztában vagyok vele, hogy felelőtlen és tisztességtelen dolgot művelek, olyat, amilyet érett nő nem tesz, de amikor olyan izgalmas!!! Mindenről ez az undok szakdolgozat tehet! Fiatal és izgága nők agyát tudományos gondolkodásra kényszeríteni vétek, mert csak mindenféle pajkos gondolataik tárnádnak! Hát hogyne érdekelne jobban egy kopasz kockahas, mint a közszolgálati rádiózás legújabbkori története Nyugat-Európában! Talán el kéne mennem dolgozni egy hatalmas, faragott mennyezetes közkönyvtárba, a tudomány templomába, és imádkoznom, hogy távozzanak tőlem a tisztátalan huncutságok. Bár a legutóbb elmentem egy ilyen szentélybe, ahová csak úgy lehet bejutni, ha az ember hatósági igazolást visz róla, hogy soha életében nem evett le egyetlen könyvet sem, nem ivott egy korty alkoholt, nem beszélt tiszteletlenül nyugdíjasokkal, és ahol a könyvtároskisasszonyok is gyanakodva méregetnek, vajon mostál-e kezet, fület, lábat, mielőtt megérinted az olvasócédulát, szóval a múltkor mégis rászántam magam, és elmentem az akadémiai könyvtárba."