Robert Merle: Francia história

"Bayonne-ban Valois Erzsébettel, a spanyol királynéval, Katalin leányával, Károly nővérével. Erzsébetet Álba herceg, II. Fülöp legkedvesebb tanácsadója kísérte el e találkozóra.
Nagy volt, mély és viharos a mieink felháborodása országszerte a számunkra oly vészterhes hír hallatán, annál inkább, mivel a bayonne-i tanácskozást sűrű titok övezte, s francia részről a hugenotta főurak kizárásával csupa túlbuzgó s megegyezésre hajló katolikus vett részt benne: a connétable, Henri de Guise (a meggyilkolt herceg fia), Bourbon bíboros, Montpensier és Bourdillon.
Végre fény derült hát e nagy országjárásnak ha nem is okára, hát legalább végső céljára, s az nem volt más, mint e találkozó a spanyol határon a francia király s a mi hitünk esküdt ellenségének képviselője között.
A találkozót Medici Katalin kérte, jobban mondva ő könyörögte ki II. Fülöptől konok kitartással. A magas polcra felkapaszkodott kalmárasszony - Katalint csak így emlegették, akik nem szerették - szívós volt és erős, de szűkagyú; mindennél többre tartotta családja érdekeit, sokszor az országos érdeknél is többre. Szívének leghőbb vágya az volt, hogy gyermekeit uralkodócsaládokba házasítsa be. Örömest férjül adta volna kedves fiát, Orléans-i Henriket II. Fülöp nemrég elözvegyült lánya, Dona Juana mellé, ha II. Fülöp hajlandó lett volna hatalmas birodalmának akár csak egyetlen kis hercegségét móringul adni leányának. És nem kevésbé szívesen házasította volna össze saját leányát, az akkor tizenhárom esztendős Valois Margitot II. Fülöp fiával, Don Carlosszal - amire négy évvel korábban is kísérletet tett -, noha e fiút saját hazájában „félembernek" tartották, mivel köztudomásúan „nem adta még tanújelét férfiúságának".
Augusztus hó második napján, egy hónappal a bayonne-i találkozó után tanácsba gyűltek Mespech várában Sarlat-vidék jelesebb protestáns nemesurai, lévén a riadalom továbbra is igen nagy a mieink körében. Név szerint a következők jöttek el: Armand de Gontaut Saint-Geniés, Foucaud de Saint-Astier, Geoffroy de Baynac, Jean de Foucauld és Geoffroy de Caumont. Valamennyien a sötétség beállta után érkeztek, egyedül és nagy titokban, oly órában, amikor házunk népe rég ágyban volt már. Escorgolt azon a napon s éjszakán valamely ürüggyel Le Breuil-be küldte a testvériség, s a kapuerődben Alazais őrködött helyette, kit unokaöccsénél megbízhatóbbnak ítéltek."