Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember I-III.

A párhuzam-akció igazi felfedezője, Leinsdorf gróf

A nagy hazafias akció - amelyet a továbbiakban a rövidség kedvéért, valamint mert az volt a célja, hogy „a hetvenéves jubileum, az áldásban-gondban bővelkedő hét évtized teljes súlyát juttassa érvényre a csupán harmincévessel szemben", párhuzam-akciónak is nevezünk - valódi mozgatóereje azonban nem Stallburg gróf volt, hanem barátja, Leinsdorf gró,£ úr őfőméltósága. E nagyúr szép, magas ablakú dolgozószobájában - a dicsőség sokféle rétege; csendje, odaadása-, aranypaszományai és ünnepélyessége közepette .-, éppen amikor Ulrich a Hofburgban járt látogatóban, ott állt, kezében egy könyvvel, őfőméltósága titkára, és egy bizonyos részletet olva-" sott fel, amelynek előkeresésével megbízatott. Ezúttal Joh. Gottl. Fichte volt a szerző, az idézetet pedig a „Beszédek a német nemzethez" című kötetben hajtotta fel a titkár, s tartotta most már a célra igen alkalmatosnak. „Hogy a restség eredendő bűnétől megszabaduljanak - olvasta -, nemkülönben a kíséretében járó gyávaságtól és hamisságtól, az embereknek példaképekre van szükségük, akik a szabadság talányát elébük konstruálják; ilyen példaképeknek tekinthetők a vallásalapítók. Az erkölcsi meggyőződéshez szükséges megegyezés színhelye az egyház, amelynek szimbólumai nem tangyakorlatoknak, csupán taneszközöknek tekintendők örök igazságok meghirdetésére." A titkár külön hangsúlyozta a restség, elébük konstruálják és egyház szót. őfőméltósága jóakaratúlag hallgatta a felolvasást, elkérte a könyvet, akkor azonban megcsóválta a fejét. - Nem - mondta a birodalmi gróf -, a könyvvel nem volna semmi baj, de ez a protestáns kijelentés az egyházról, ez nem megy!