Ross Macdonald: A csontketrec

"Az emelkedő tetejéről átláttam a völgy túlsó oldalán sorakozó hegyeket. Úgy szegültek a palakék égnek, akár a gránittömbök. Alattam az út barna szeptemberi lombok, tölgyek kék árnyéka között csavargott. A völgy mélye a dombok s a távolibb hegyek között gyümölcsösöket rejtegetett - innen élénkzöld szalagpaszományoknak tetszettek -, barna kordbársony szántóföldeket, toldott-foldott kertészeteket. Bella Cityt fogták körbe, sík keretükben szinte elveszett a poros, szétterült város. Meki-eresztettem a kocsit.
A termelői szövetkezetek raktárai úgy álltak a zöld mezők szélén, mint a hangárok. Aszály sújtotta csemetekertek és kertvárosi zöldségtermelők paradicsompalántát, tojást és lima-babot kínáltak megvételre. A benzinkutaknak, autós éttermeknek, moteloknak zajos mulatságot ígérő nevükhöz képest gyér volt a forgalmuk. Az országúton nagy teherautók húztak el mindkét irányba, és Bella Citynek csak a nehéz gázukat meg a kipufogójuk gúnyos trombitálását hagyták.
Az országút egyenlítő módján osztotta világos és sötét féltekére a várost. Fölötte túl, az északi féltekén éltek a fehérek, ők igazgatták a bankokat meg az egyházakat, a ruhaipart, a fűszer- és a szeszkereskedelmet. A kisebbik déli féltekén szorosan jéggyárak, raktárak, tisztítóüzemek közé beékelve élt a sötétebb nép, a mexikóiak meg a négerek, akik a testi munkáját végezték Bella Citynek és mögöttes területeinek. Emlékeztem, hogy a Hidalgo Street az állami úttal párhuzamosan, két sarokkal lejjebb húzódik.
A szárazság elviselhetetlen volt, a forróság is meglehetős. Kiszikkasztotta a nyálkahártyáimat. A Main Streeten ragyogva dühögött a déli forgalom, a kocsik egymás farában túrtak. Balra fordultam az East Hidalgo Streeten, és az
ő sarok után találtam parkolót. Fekete, bar-és tejeskávészínű háziasszonyok csomagjukba kapaszkodva és szatyorkocsijukat húzva siettek a járdán. Rozzant házak néztek le rájuk. Az egyik ablakpár szemöldöke megrogyott, mintha a földrengésben eszét vesztette volna, s a fél szemében kiadó szobát hirdetett átutazóknak, a másikban tenyérjóslást. Két mexikói gyerek, fiú-leány, kézen fogva mentek a végtelen délben a korai házasság elébe."