Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség (A kórképek értelmezése és a betegség adta esély)

"Alapvetően az ember mindkét síkra nézve egészséges védekezéssel van felszerelve. Hogy testének határait egy életképes immunrendszerrel védje a veszélyekkel teli idegen világtól, az nyilvánvalóan fontos. Ugyanígy szükségünk van egy bizonyos lelki védekezőrendszerre is, hogy ne árasszanak el bennünket a túl erős benyomások és ne rántsanak a pszichózisba. A tökéletes nyitottság és az abszolút bezártság (34) között mindkét síkon középen kellene elhelyezkedni. Ha az ember az egyik síkon túl messzire megy el, a másikat az ellenkező irányba kényszerítik ki az egyensúlyából. Aki a tudatát mereven lezárja, azaz minden konfliktust igyekszik elkerülni, annak a nyitottsága az árnyékába kényszerül, és a testben a kórokozókkal szembeni fogékonyság formájában merül fel ismét. Az az ideális állapot, amikor az ember az erő talaján állva messzemenőkig nyitott lelkileg. Ilyenkor szinte mindent beengedhet, anélkül hogy félteni kellene a lelki egészségét. Ez csak a potenciálisan erős védelem talaján lehetséges, ami persze ritkán kerül bevetésre. Ha viszont egyszer mégis szükség van rá, akkor a tulajdonosa biztos lehet átütő erejében. Éppen, azért, mert nagyon határozottan nemet is tud mondani és meg tudja védeni az életterét, ritkán van rá szüksége. Az ilyen embernek edzett a testi védekezőrendszer, és ennek köszönhetően minden feladattal megbirkózik, ami elé a kórokozók állítják. Épp azért, mert nem azzal foglalkozott, hogy magát kímélje, hanem bátor életet élve számos kihívással és feladattal került már szembe, mindig kész a harcra, és biztosan győz. Az a képessége sem kerül veszélybe, hogy leveri a kórokozókat, mivel a lelki sík nem gyengíti. Aki engedi, hogy egyes dolgok izgalomba hozzák a tudatát, és ugyanezen a síkon meg is tudja védeni magát, annak nem kell az izgató témát a lelkéből a testébe tolnia. Egy olyan világban, ahol akkor számítunk kulturáltnak és civilizáltnak, ha elkerüljük a konfliktusokat, egyre jobban bezárul az ember tudata. Ennek pedig az a következménye, a teste válik túlságosan nyitottá. Amikor a konfliktuskerülő ember arra való képtelensége, hogy nemet mondjon, a testébe süllyed, akkor az ott mint saját maga elhatárolására való képtelensége válik újra láthatóvá."