Budapest, 1972. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 173 oldal, végig gazdag képanyaggal, kiadói egészvászon-kötésben, pici szakadás a papírborítón, egyébként jó állapotban.
Kiadó:
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata
6490 Ft
"Kevés művész akad, aki ilyen töretlenül emelné, gazdagítaná művét az évek minden lépcsőfokán. Utánozhatatlan egyéni módon szólaltat meg százféle hangulatot, de kolorista alkatához talán legjobban az életöröm ünneplése illik. Bálint Endre az álom-valóságot kifejező erős itthoni irányzat egyik fő képviselője. Mind festőként, mind grafikusként Vajda Lajos öröksége s a szentendrei szürrealizmus folytatójának tekinti önmagát. Legnagyobb arányú grafikai munkáját biblia illusztrációi jelentik, melyek a feladat természeténél fogva figuratívabb vonalat visznek egy-egy önálló rajzi, grafikai kompozíciójánál.
Nyugtalan alkotókedve vissza-visszatér különféle technikákhoz. Előszeretettel műveli a szürrealisták számára mindig vonzó montázst. Festészetén és rajzművészetén kívül, illusztráláson kívül színpadi díszleteket tervez. Kompozíciójának alapja a motívum, amelyet a művész felfedez a valóság megszámlálhatatlan eleméből, amelyet felnagyít, átír, s a dolgok szubjektív kapcsolatainak középpontjába helyez. Motívumait szentendrei részletek átfogóbb képi inspirációja éppúgy elindíthatja, akár egy régi népművészeti tárgy. A tárgy azután motívumként mitikus erőket támaszt fel, szimbolikus jeleket hív elő. A téma, amit a néző észlel: egy érzés, hangulat. Vershez, zenéhez abban is hasonlatos az ilyen kompozíció, hogy a szándékolt, megteremtett rend élményében részesít.
Bálványos Huba már fiatalon kivívta mindazok elismerését, akik stílusban méltányolják a mozgalmas realista felfogást, és igénylik a politikai tematika közvetlen feldolgozását. Litográfiái kapcsolódnak ugyan a kontrasztos, dinamikus Kondor-stílushoz, de éppen a kompozíció egy jelenetre szűkülő, hagyományos módjának felújításával térnek el tőle. Rajzi készsége nem mindig belülről, sokszor a mesterség felől kölcsönzi expresszív jellegét. Lapjainak kétségtelenül megfogó blickfangját a belső erő felhalmozásával fokozhatja, ez az út látszik számára messzibbvivőnek.
Borsos Miklós, aki festőnek indult és ötvösként dolgozott mielőtt szobrász lett, nem nélkülözheti a képteremtés fekete-fehérrel, sík kompozíció útján való átélését sem; rajzai újból és újból elkápráztatják közönségét."