Stefan Heym: Keresztesvitézek I-II.

"És arra gondolt, milyen kevéssé ismeri ezt a lányt, milyen kevéssé ismer bárkit a világon, közéjük értve feleségét, Ruthot is.
Furcsa, hogy állandóan Ruthra kell gondolnia. Egyre többször tolakszik elő képe az emlékezetében. Visszagondolt rá, mit érzett az asszony iránt, mikor kikötöttek Normandiában, sőt még előbb, mikor egy ködös reggel kifutott vele a hajó a homályba vesző folyóról, ki, a nyílt tengerre, Európa, a nagy kaland felé. Félt akkor, őrjítőén félt. „Nem valószínű - mondta magában -, hogy viszontlátom még egyszer ezt a partot, Ruthot és bármit, ami eddig az életemhez tartozott." Figyelte a hajón a többi tisztet és a legénységet, milyen természetesen viselkednek, legalábbis látszatra, sőt valami különös izgalom árad el rajtuk, és szinte boldogok. „El kell szakadnom a múlttól, s azzal együtt Ruthtól is -határozta el -, mert minél ritkábban gondol az ember arra, amit maga mögött hagyott, annál kevésbé érzi a veszteséget. A legjobb módszer, sőt az egyetlen, amivel az elkövetkező időket elviselhetem, ha egyszerűen kalandnak fogom fel, s amíg benne vagyok, nem törődöm semmivel."
Az ilyen elképzelést persze csak részben lehet megvalósítani. Az ember önmagán kívül mindent levetkőzhet. De attól nem menekülhet, ami és amiből lett. Ezt hiába próbálja eltemetni, a sírból is kitör és fellázad. Ezzel számolnia kell - az ember nem szabadulhat önmagától.
És talán ez a lényege annak, hogy mit jelent számára Thérése: I ő segített áthidalnia a szakadékot Yates, az ember, és Yates, a haláltól reszkető, de ugyanakkor állandóan a halál gondolatán rágódó katona között. Átültetett bele egy csöppnyit önmagából, s ez most már mindig benne marad. Ha őbele is ugyanúgy átkerült egy csöppnyi Yates szelleméből, ezzel talán eloszlik szerelmük fájdalmas hiábavalósága, s legalább a szépség visszfénye megmarad mindkettőjükben. A lány segített, hogy kinőjön az önző kalandor szerepéből, és visszatérjen a maga életébe.
Kinőjön? Thérése-nek köszönheti, hogy valóban megnőtt egy kicsit. Életében először érezte nővel szemben, hogy ő az erősebb, hogy a másik rábízza magát. Boldoggá tette ez a bizalom, aggódott a lány jövőjéért, szenvedett attól, hogy nem segíthet rajta, bármennyire szeretne is."