Stein Aurél: Homokba temetett városok

"Stein Aurél az indiai kormány támogatásával rendszeres ásatásokat végzett a romhelyeken. Tömérdek műtárgyat, érmet, fára és bőrre írt okiratot gyűjtött. Megállapította ezekből, hogy a klasszikus nyugati kultúra a tulajdonképpeni Khínáig terjedt és az indiai kultúra és nyelv beáramlásával együtt a Tárim-medencében megteremtette azt az életet, amely a nagy oázis-telepeken napjainkig fennmaradt. Veszedelmes kalandok, hihetetlen nélkülözések, idegfeszítő epizódok leírásával nem találkozik az olvasó Stein Aurél könyvében. Az ő leírásai lerántják a legendaszerű fátyolt a belső-ázsiai sivatagról. Hetekig meg hónapokig ásatott ő a sivatagban temérdek munkással és sohasem vesztett eközben egyetlen embert vagy állatott sem. Visszatérve ismét az emberlakta helyekre, kedves reminiszcenciákkal vesz búcsut a kihalt, egyhangú, de azért nem borzalomkeltő sivatagtól. Óriási távolságokkal kell megküzdenie, mégis mindenütt baj nélkül, kalandos akadályok és küzdelmek nélkül vezeti sokszor igen tekintélyes karavánját. Annál is inkább meglepnek az expedició kiváló sikerei, mert bámulatosan csekély anyagi eszközök álltak az utazó rendelkezésére. A legtöbb útleíróval ellentétben Stein Aurél rokonszenves világításban állítja elénk a khínai tisztviselőket. Művelt, hazájuk történetében és irodalmában jártas, jóakaratú, becsületes és igazságos férfiaknak írja le őket, akik minden tőlünk telhetővel mindenkor szívesen támogatták céljaiban. Stein Aurél dr. bámulatos eredményeinek a titka éppen abban rejlik, hogy ő mindig emberségesen és tapintatosan bánt mindenkivel. A műveltebbekkel mindig úgy érintkezett, mint vele szellemileg teljesen egyenrangú emberekkel."