Stephen King: A setét torony 6. - Susannah Dala

"- Miért szóiasz haraggal? - kérdezte Henchick, akit Cantab és féltucatnyi koros ember kísért a Kabátos Népségből, ahogy Eddie hívta őket néha. Két aggastyán még Henchicknél is vénebbnek látszott. Rolandnak eszébe jutott, amit Rosalita mondott az éjszaka: Sokan csaknem olyan öregek, mint Henchick; ezek próbáljanak fölkapaszkodni sötétedés után? Nos, most nincs sötét, de a harcos kételkedett benne, hogy néhány mannita képes lesz-e felkapaszkodni az Ajtó Barlangjához vezető ösvény meredélyes részéig, pláne annál is tovább!
- Azért hozták vissza az asszonyod guruló székét, mert tisztelik. Mint ahogy téged is. Miért beszélsz hát haraggal?
- Mert nem kéne ilyen összetört állapotban lennie, neki pedig benne kellene ülnie - válaszolta Eddie az öregembernek. - Érted, Henchick?
- A harag a leghaszontalanabb érzelem - közölte Henchick. - Rombolja az elmét, és fájdalommal tölti el a szívet.
Eddie ajka annyira elvékonyodott, hogy fehér hegnek látszott az orra alatt, de sikerült magába nyelnie a visszavágást. Odalépett Susannah összekarcolt székéhez - sok száz mérföldet gurult, amióta rátaláltak Topekában, de gurulásának immár vége -, és komoran bámulta. Amikor Callahan közelebb lépett, Eddie visszaintette.
Jaké azt a helyet nézte az úton, ahol Bennyt eltalálták, és meghalt. Teteme természetesen eltűnt, a kiöm-lött vért valaki lefedte egy friss réteg oggannal, ám Jaké ennek ellenére látni vélte a sötét foltokat. Meg Benny leszakadt karját, tenyérrel fölfelé. Emlékezett rá, milyen volt, amikor barátjának tatája előtántorgott a kukoricásból, és meglátta földön heverő fiát. Öt másodpercig nem bírt hangot adni, Jaké becslése szerint ennyi idő alatt tájékoztatni lehetett volna sai Slightmant, milyen hihetetlenül olcsón megúszták a küzdelmet: egy halott fiú, egy halott gazdáné -és egy bokatörött másik fiú. Potomság. De senki sem mondta, és azután az idősebb Slightman felsikoltott. Jaké úgy gondolta, sose fogja elfelejteni azt a sikolyt, ahogy mindig is látni fogja Bennyt a sötét, véres sárban, a levált karjával."