Steve Berry: A templomosok öröksége

"Stephanie kilépett a boltból és balra fordult. Malone várt egy kicsit, majd előrearaszolt és látta, amint volt főnöknője a kora esti bevásárlók hadán keresztülkígyózva igyekezett visszafelé, a Kerek Torony irányába.
Malone követni kezdte.
A nő egyszer sem nézett körül. Úgy tűnt, eszébe sem jut, hogy bárkit is érdekelhetné, mit tesz. Pedig nem kellett volna így lennie. Különösen azok után, ami a vörös dzsekissel történt. Malone azon morfondírozott, vajon Stephanie miért nem elővigyázatosabb. Tény, hogy sosem volt műveleti ügynök, de hát bolond sem!
A Kerek Toronynál, ahelyett, hogy jobbra fordult volna, a Hojbro Plads felé, ahol Malone könyvesboltja volt, a nő egyenesen folytatta útját. Három háztömbnyivel odább pedig eltűnt az Hotel d'Angleterre-ben.
Malone szemmel követte, míg bement.
Sértette, hogy a nő Dániában akart megszerezni egy könyvet és ehhez nem az ő segítségét kérte. Egyértelmű, hogy nem akarja beavatni. Sőt a Kerek Toronynál történtek után az is nyilvánvaló, hogy egyáltalán beszélni sem akar vele.
Az órájára pillantott. Fél öt múlt néhány perccel. Az aukció mindig hatkor kezdődött és Roskilde alig félórányi autóútra van. Eredetileg nem akart odamenni. A katalógus, amit hetekkel azelőtt elküldték, semmi számára érdekeset nem tartalmazott. De már nem erről volt szó. Stephanie nagyon furcsán viselkedett, még önmagához képest is. És a fejében egy ismerős hang, amely sokszor az életét mentette meg a tizenkét évnyi kormányzati szolgálat alatt, most azt súgta, hogy a nőnek nagyon is szüksége lesz őrá."