Sugár András: Nyílt titkaim

"A világ egyik legmagasabban épült városa kétezernégyszáz-kétezerhatszáz méterre fekszik a tengerszint fölött, s bizony légszomjjal küzd az ember, ha fölfelé kell mászni, de föntről igazán érdemes körülnézni. Az Entotto hegyről kiváló földrajzóra kínálkozik.
A sok dombon épült városban a császár és hűbéreseinek telekspekulációja úgy alakította az építkezést, hogy mindenfelé fölhúztak egy-két csodaszép, gondosan bekerített villát (a kerítés mögött a fegyveres őrök, a zabanyák őrködnek éjjel-nappal), s körülöttük megmaradtak a szegények tehéntrágyával tapasztott vesszőviskói, vagy éppen új viskókat húztak fel az újonnan jött nyomorultak. A kilátástalan, leküzdhetetlen, bűzös szegénységben élők tehát szüntelenül közelről láthatják a dúsgazdagok fényűző életét. Veszélyes elrendezés ez - mondtuk. Hamarosan igazunk is lett...
Sok helyen kisebb-nagyobb kövek borítják az utcának alig nevezhető házsorok közti sávokat. Ezekkel a kövekkel nem volt szerencsénk: a festői bibliai viseletben közeledő, soványka szamarat vezető, kiéhezett falusiak majdnem megköveztek bennünket, amikor filmre akartuk venni csoportjukat. (Mi szerencsére gyorsabban futottunk.) A pompás tájképek között nyomorban, betegségben sínylődő jobbágyoknak, tegnapi rabszolgáknak minden okuk megvan arra, hogy ingerlékenyek legyenek. Szervezetük teli van a legkülönbözőbb parazitákkal, bélférgekkel (ugyanis nemzeti csemege a fertőzött nyers hús, ünnepeken ezt eszik), az emberek arca mogorva és mosolytalan. Az átlagos életkor harminc-harmincöt év, a gyerekek többsége nem éri el a két és fél esztendős kort, az országban ötvenezer emberre jut egy orvos...
A kisebbségben levő, világos bőrű uralkodó fajta, a keresztény vallású amhara nemzet megveti és lenézi a sötétebb bőrű moszlim gallá-kat, meg a tigréket, egyéb nemzetiségeket. Bária - azaz pária, magyarul rabszolga - ez a gallák neve. A központi kormány az eritreai függetlenségi-szeparatista mozgalom ellen fegyveres háborút vív.
Nem igaz, hogy megszűnt a rabszolgaság (1973-ról van szó). Nekem is felkínáltak rabszolgát vételre, másnak is. A közbiztonság csapnivaló. Az emberek gyakran halállal végződő verekedéssel intézik el a leghétköznapibb vitákat is. A közéleti erkölcs valahol a XIV. század környékén kullog, és kell egy-két emberöltő ahhoz, hogy ez a nemzet belépjen... talán a XVI. századba."