Tasmina Perry: Viszlát mennyország

"Majdnem nyolc óra volt, mire Philip Rangé Roverje megállt, a Westonbirt arborétum mögött álló, szürke-kőből épült, alacsony, kontytetős falusi ház előtt. Londonból az út feleannyira sem volt kínos vagy kényelmetlen, mint ahogy Sasha várta, főleg mert ahhoz a taktikához folyamodott, hogy hagyta Philipet a lányáról beszélni. A férfi határtalanul büszke volt Lilyre. Sashát keserédes érzés töltötte el, ahogy hallgatta, mert öröm volt látnia, ahogy Phil arca beszéd közben kipirul, egyúttal szomorúvá tette, hogy neki senkije sincs, akiről ilyen meleg szeretettel tudna beszélni.
Alkonyaiig még egy óra volt hátra, de a fények már gyengültek, barackszín ragyogású ecsetvonásokkal színezve az eget. Ez csúcstalálkozó, nem egy francos hosszú hétvége, mondta Sasha magában, amikor kivette a táskáját a csomagtartóból, és elindult a ház felé.
- A kék a legszebb vendégszoba - mondta Philip. -Tedd le fenn a csomagod, én meg elkészítem a vacsorát.
Sasha már sok vidéki ház vendégszobájában megfordult, ahol olyan gyönyörűségek fogadták, mint amilyenek a baldachinos ágy, a De Gournay tapéta, a Jó Malone gyertyák, a jól megválasztott régiségek. Hát, belsőépítész biztos nem járt erre, gondolta végignézve  az egyenetlen padlón, a fényes anyagú függönyökön és a rozoga, fehér fabútorokon.
Amikor kicipzározta a táskáját, kivette a szűk szoknyákat, a három pár magas sarkút, az Hermes lovaglócsizmát és a nadrágot meg egy rakás selyem- és kasmír-darabot, azonnal látta, hogy rosszul készült fel az előtte álló hétvégére. Ez vastag pulcsis, gumicsizmás hely, nem pedig „vacsorához átöltözünk" fajta. Arra sem volt felkészülve, hogy ilyen sok időt töltsön Philippel. Nem volt túl jól állapotban érzelmileg, és csak nehezítette a helyzetet, hogy Phil ennyire jól van, hogy ilyen... rendezett. Sasha mindig azt gondolta, a férfi azzal tölti a napjait, hogy utána epekedik, de frászt, továbblépett, és felgyógyult sebeiből, bármilyen mélyek voltak.
Oroszlánlábú, öntöttvas kád állt a hatalmas ablakfülke előtt, amelyből a félhomályban már csak olajzöld és szénfekete foltoknak látszó mezőkre, hegyekre, nyílt kilátás. Kinyitotta a rézcsapokat, és a kád gyorsan megtelt vízzel."