Thanhoffer Lajos: Kongó - Orvosi táskával Afrika földjén

Újra lefekszem, de álom nem jön a szememre. Eszembe jutnak a mindenféle szállongó bivalytörténetek, amelyek legtöbbször szomorúak, de van köztük nem egy humoros is. Mosolyonom kell, amikor a kongolói misszió egyik papjának bivalykalandjára gondolok. A pap két dologért lelkesedik. Az egyik a munkája, a másik pedig a vadászat. Jókedvű sportember és rajong a veszélyes vadakért. Ő az, aki húst hoz a misszió konyhájára, néha napokon át elcserkészik és ilyenkor, útjáról visszatérve, az élvezettől megittasulva vonul vissza a munkájához, amíg újra erőt nem vesz rajta a vadászszenvedély. Vele történt meg, hogy bivalynyomon járva, egy különösen kívánatos nagy bika nyomára akadt, amely a nyomokból ítélve magányosan járta élete útját. Egész délelőtt követte a bivalyt a rettentő hőségben. Khaki reverendáját a ha köré kötözte és úgy gázolt a bozótban, vagy keveredett át hasoncsúszva tüskés cserjéseken a vad nyomában. Kora délután aztán vagy száz méternyi távolságban meglátta a békésen legelésző öreg bikát. Annyira békésen látszott, hogy a pap nem vette nagyon komolyan és minden fedezék nélkül közelebb ment, hogy rossz szemével biztosabban lőhessen. A bivaly azonban résen volt, fölkapta fejét és beleszimatolt a levegőbe. Nagyot ugrott oldalfelé, majd megállt egy pillanatra, hogy támadójával szembenézzen. De csak egy pillanatra. Aztán nekilendült. Fejét leszegve, szarvait dobálva, őrült dühvel megindult a pap felé, hatalmas patái alatt dübörgött a felporzó föld. A pap rémülten nézett körül, fegyverét jó messzire eldobta és egy szempillantás alatt fent termett egy közeli fán. De akkorára már alatta volt a bivaly és szarva hegyével elkapta a hirtelen mászástól kioldódott reverendát. Iszonyú küzdelem indult meg ekkor a tiszteletreméltó ruhadarabért. A bivaly rángatta lefelé, mert nem csak a reverendát, hanem a papot is akarta, a pap rángatta felfelé, de ő szerényebb volt, mert a bivaly már nem is akarta. Végre a pap győzött, igaz, hogy csak részben, mert a reverenda egy tekintélyes darabja a bivaly zsákmánya lett. Ez azonban nem volt elég. Délutántól estig aszalódott a pap a ritkás mimózafán, mert az nem tágított a fa alól.