Török Imre: Hires lovak, hires lovasok, hires versenyek

"Nálunk a ló Széchenyi korában, sőt a későbbi korszakokban is csak részben került pénzbe az államnak. A nagy reformer, a "legnagyobb magyar" jórészben a föld akkori uraira hárította a lónemesítés feladatát, mint a vagyonnal járó kötelezettséget. Mindenekfelett mint olyan befektetést, amely gazdagon gyümölcsözik és a XIX. század gazdaságilag elmaradott Magyarországát majd ezzel is gazdagabbá, tehát gazdaságilag függetlenné teszi. A későbbi korszakokban pedig amikor a reformkor nagy alakjainak, a Széchenyieknek, Wesselényieknek, Deákoknak, Nyári Páloknak, Csapó Dánieleknek tiszteletet parancsoló példája elhalványult, eljött a totalizatőr korszaka. Ez azután, folyamatos adózásával nagyrészben fedezte mindazt, ami az állami feladattá vált lónemesítés és lótenyésztés folytán az államot terhelte volna. Nyugodtan állíthatjuk, hogy sok egyéb mezőgazdasági ághoz hasonlóan, e téren is, az 1910-es évektől kezdve helytelen gazdálkodást folytattak három évtizeden át. A harmincas évek vége felé riadtak rá az illetékes körök a nagy igazságra: az egykor Kisbért, Kincsemet, Patiencet nevelő magyar lótenyésztés már nem tud ellenfelet állítani az angol és francia telivéreknek, sőt az egykor alattunk álló német és olasz telivértenyésztés is fölibénk kerekedett. A tervszerűség és törzskönyvezés hiánya, a vérfelfrissítés elmaradása miatt elértéktelenedett a világhírű magyar jukker, ellanyhult a külföldi kereslet. A harmincas évek végén észbekaptak, tettek egyet-mást a minőségi fejlesztésért, történt néhány értékes import. Ezt követően mutatkozott is mennyiségi és minőségi fejlődés, de a háború, ami hadszíntérré tette az országot, 95 százalékban megsemmisítette a múlt értékeit és a háborút közvetlenül megelőző évek erőfeszítéseinek eredményeit."