Viga Gyula: Kőmunkák egy bükkalji faluban

"Szomolya a Bükkalja településeinek egyik jellegzetes képviselője. Geográfiai helyzete, Eger és Mezőkövesd között, számos módon befolyásolta tradicionális kultúráját. A falu hagyományos gazdálkodási rendjében a földművelés játszott meghatározó szerepet. Az 1861. évi tagosítási térkép még háromnyomásos határhasználatról tanúskodik, melyben a falu határának délkeleti, Mezőkövesd felé eső sík részén, egymás szomszédságában helyezkedik el a három szántóföldi nyomás; a határ többi része legelőként és kaszálóként hasznosul, ill. jelentés része erdő.  A falu határának földterületén az egri káptalan, a telkes parasztok és a község osztozott, s az 1856-ban megkezdődött tagosítási per csak 1865-ban tett pontot a közöttük fennálló vitás kérdésekre. (1935-ben még 1208 kat.h. volt egyházi birtok a falu határából a 2034 kat.h. szabadforgalmú, 148 kat.h. községi és 539 kat.h. közbirtokossági föld mellett.) A tagosítási per anyaga tájékoztat a gazdálkodási ágak részesedéséről is. Egy 1863-ban kelt levélben, amelyet a legelőelkülönözés ügyében írt az egri káptalan, a következő szerepel: "Szomolya nem fuvaros vagy marha tenyésztő helység, itt az iga vonó marhák leginkább és egyedül a föld művelésére tartatnak." Jelentős juhászatot a múlt században csak a káptalan folytatott. A filoxera-vészt követően nagyban megnövekszik a szőlőbirtok jelentősége: a szőlőterület aránya, valamint a termelés színvonala és jelentősége meghaladja a vészt megelőzőét. A szőlőműveléssel párhuzamosan kiemelkedő jelentőséget kap a falu gazdálkodásában a gyümölcstermesztés is. Különösen jelentős lesz a rövidszárú fekete cseresznye termesztése, amelynek a helység nevét is adta."