Wass Albert: Az antikrisztus és a pásztorok - Díszkiadás

"A katonák fiatal káplárjára úgy súlyosbodott a gond és az aggodalom, hogy legszívesebben hazaszaladtak volna az anyja köténye mögé. Nem mintha attól félt volna, hogy a rabok lemészárlása miatt baja lesz, az ilyesmit könnyű volt elsimítani azzal, hogy lázadást vertek le. A gond a bánya miatt volt. Már második napja szünetelt az üzem, s a káplár tudta, hogy az ilyesmiben nem értik a tréfát ott, ahonnan a parancsok jönnek. A termelés csökkenése vagy éppen szünetelése olyan bűn, ami miatt már sok ember nyakába húztak kötelet. Tehát munkásokat kellett szerezni a föld alól is, mégpedig sokat, hogy a mulasztást pótolni lehessen. Emiatt a káplár először is Emánuelt verte föl az irodán keresve átkozódásokkal. s a boltos fia nyomban szétküldte a karszalagosokat Boldizsárral az élükön, hogy tereljenek föl minden épkézláb embert a bányába. De így is csak huszonhat férfit tudtak összeszedni a faluból s egy rakás veszekedő asszonyt, s ezeknek is nagy része cseléd volt azelőtt, akiknek mentességet ígért volt az új törvény. A gazdák nagy része, Isten tudja, hol bujkált, nem lehetett megtalálni őket. Így aztán a káplár maga mellé rendelt hat katonát, s elindult velük föl a hegyre, embert vadászni. Alig értek föl a legelő közepire, ázott rőzse fekete füstje emelkedett föl az erdőszéli csőszház mögül. A katonák nem törődtek vele, tudták, hogy ott csak egy beteg vénember van, más senki. A füst pedig emelkedett sötéten, feketén, a csillogóan hideg, szél sikálta őszvégi ég felé, s mikor a katonák fölértek a Szénégetők Észkasába, csak üres kunyhókat találtak s füstölgő kemencéket mást semmit. De nem volt több szerencséjük a pásztorok szétszórt szállásain sem. Ott is csak néhány ugatós kuvaszt leltek, meg bután bámészkodó juhokat a dércsípte legelőkön. Embernek nyoma se volt. sehol. A katonák haragjukban szétdobálták a szétrugdosták az esztenák polcain talált sajtokat, majd összetereltek néhány tudat kövér, meddő juhot, s emberek helyett azokat hajtották le maguk előtt a faluba. Néhányat mindjárt le is öltek a Peles-ház hátsó udvarán berbécstokánynak, s a káplár ráparancsolt a bányaőrökre, hogy dolgoztatni kell a rabokat éjszaka is."